A kezdeményezés leírása
Közkézbe a pénzteremtést!
Az aktuális bank- és államadósság-válság a pénzrendszerben gyökerezik. A válság
pénzügyi okainak közös monetáris eredete van: a bankrendszer többszintű pénzterem-
tése. Az így teremtett pénz manapság elsősorban pénzügyi befektetésekbe folyik és
ezáltal spekulációs buborékokhoz, inflációhoz és túlzott eladósodáshoz vezet. A
pénzügyi szféra és a reálgazdaság azonban csak stabil és igazságos pénzrendszerre
épülve tudnak jól működni. Ezért tűztük ki célul
- a pénzteremtés állami előjogának helyreállítását,
- a kereskedelmi bankok által történő pénzteremtés megszüntetését és
- 3. új pénz forgalomba hozatalát állami kiadások útján.
A pénz uralja a világot – de ki uralja a pénzt?
Mindenki használ pénzt, de a pénzrendszer működése a legtöbbek számára olyan
homályos marad mint a „részleges tartalékrendszer“ vagy a „kettős pénzteremtés“
fogalma. A pénzrendszerrel kapcsolatos homály fenntartása a kereskedelmi bankok
érdekében áll. Ezek a bankok tudniillik kivették az állami jegybankok kezéből a pénzte-
remtést. A jegybankok manapság lényegében csak a készpénzt bocsátják ki, amely az
adott országtól függően a teljes pénzmennyiség csupán 5-20 százalékát teszi ki.
A fennmaradó 80-95 százalékot, amely nem készpénz, a bankok hozzák forgalomba hi-
telként az ügyfelek számláján történő jóváírással.
Az utóbbi időben a pénzteremtés elsősorban a pénzügyi spekulációt szolgálta, amely
hatalmas kárt okozott a reálgazdaságnak. A kereskedelmi bankok önállósult pénzte-
remtése a tőzsdei és konjunkturális ciklusok szélsőséges kilengéseit okozza – teljesen
elrugaszkodott fellendülést, majd meredek hanyatlást és adósságválságot. Ilyenkor
a bankok válságával az ügyfeleik betétei is veszélybe kerülnek. Ha az állam garanciát
vállal a csőd szélén álló bankokért és az ügyfelek betéteiért, akkor a közre hárulnak
a veszteségek, míg a nyereség magánzsebekbe folyik.
A kereskedelmi bankoknak nincsen sem nemzetgazdasági, sem társadalmi elkötele-
zettségük. Ezért nem szabad rájuk bízni a pénzteremtésnek a köz számára kulcsfon-
tosságú feladatát. Modern társadalmunkban a pénzrendszer a jogrend része és
alkotmányos jelentősséggel bír.
Állami pénz, nem a bankok államosítása
Célunk ezért az, hogy egyedül egy független közintézmény hozhasson forgalomba
pénzt. Az Európai Unióban ez a szerep a Európai Központi Bankot és a hozzá tartozó
nemzeti jegybankokat illeti meg. A jegybankoknak negyedik hatalmi ággá kell válniuk:
monetatív hatalmi ággá a legiszlatív, exekutív és judikatív hatalmi ágak mellett.
A bíróságokhoz hasonlóan a jegybankoknak is olyan, kizárólag a törvényi előírásoknak
megfelelő intézményként kell működniük, amely független a politikai erők és
a pénzügyi szféra érdekeitől. Egy ilyen pénzrendszerben helyi pénzek és kooperációs
elszámolórendszerek is szerepet kaphatnak.
A pénzteremtés megcélzott reformja egyszerűen kivitelezhető: A banki folyószámlákon
lévő számlapénz olyan hivatalos fizetőeszközzé lesz nyilvánítva mint a készpénz. És
ezután egyedül az állami jegybankoknak van joguk pénzt – így számlapénzt is – forga-
lomba hozni. Ezáltal ugyanaz történne a számlapénzzel mint száz évvel ezelőtt
a papírpénzzel, amikor a magán úton kibocsátott bankjegyeket az állami jegybankok
által kibocsátott bankjegyek váltották fel. Ma az a cél, hogy a kereskedelmi bankok sem
stabilnak, sem biztonságosnak nem mondható számlapénzét teljes értékű hivatalos
fizetőeszközzé alakítsuk. Így államosításra kerülne a ma javarészt magánkézben lévő
pénzteremtés, a kereskedelmi bankok azonban nem.
A kormány és a parlament semmilyen igényt nem támaszthat a független állami jegy-
bankkal szemben. A jegybank saját hatáskörben dönt az újonnan teremtendő pénz
mennyiségéről, az új pénzt azonban kamatmentesen a kormány rendelkezésére
bocsátja, amely állami kiadások útján forgalomba hozza azt. (Az újonnan teremtett
pénz összege az elmúlt években az euroövezetben átlagosan évi 300 milliárd euro volt,
Magyarországon pedig átlagosan évi 400 milliárd forint, ami a hazai államháztartás
4 százalékának felel meg.)
A magánkézben és közkézben lévő kereskedelmi bankok a pénzreform után is szaba-
don tevékenykedhetnek a pénzügyi piacokon a törvény által kijelölt keretek között.
Csupán új számlapénzt nem hozhatnak létre, hanem csak azt a pénzt használhatják,
amelyhez bevételként hozzájutnak illetve amelyet a pénzpiacon vagy az ügyfeleiktől
felvesznek – tehát csak azzal a pénzzel operálhatnak, amely készpénzként a kasszában
vagy a jegybanknál vezetett számlájukon megvan.
A kereskedelmi bankok által történő pénzteremtés egyszerű módon megszüntethető:
A banki ügyfelek meglévő folyószámláit ki kell emelni a bankok mérlegéből és
különálló, jogilag az ügyfeleket megillető pénzszámlákként kell azokat vezetni.
A közjót szolgáló pénzrendszer
A röviden ismertetett pénzreform öt jelentős előnnyel járna. Először is biztonságosak
lennének a bankbetétek, mert a számlákon lévő pénz a bankok csődje esetében sem
veszne el. Egy esetleges bankválság nem veszélyeztetné a pénzforgalom működését és
így csökkenne a társadalomnak a bankokkal szemben fennálló kiszolgáltatottsága.
Másodszor megszűnne a bankok pénzkínálatának szélsőséges ingadozása. Elapadna
a spekulációs buborékokat tápláló olcsón előteremthető hitelpénz. A pénzkínálat
állandósulna és mérséklődnének a konjunkturális és tőzsdei ciklusok.
Harmadszor a jegybank pontosan irányíthatná a pénzmennyiség alakulását. A kereske-
delmi bankokkal ellentétben, amelyek pénzteremtése kiszámíthatatlan, a jegybank
képes volna a reálgazdaság fejlődésének megfelelően szabályozni a pénzmennyiséget
és így hatékonyan felléphetne spekulációs buborékok kialakulása és az infláció ellen.
Negyedszer a pénzteremtésből származó nyereség – az ún. seigniorage – teljes
mértékben a államkasszába folyna és nem extraprofitot jelentene a kereskedelmi ban-
kok számára. A pénzmennyiség növekedése akkor nem okoz pénzromlást, ha a
reálgazdaság növekedésének felel meg. Magyarországon a jelenlegi keretfeltételek
között a gazdaság 2 vagy 3 százalékos növekedésének megfelelő pénzmennyiség-
gyarapodás 500 illetve 750 milliárd forint volna, ami az államkasszába kerülhetne és az
állami kiadások 5 illetve 7,5 százalékát tenné ki.
Ötödször – és ennek az aktuális helyzetben különösen nagy jelentőssége van –
egyedülálló alkalom nyílik arra, hogy a nyomasztó államadósságot néhány év alatt lé-
nygesen csökkentsük, méghozzá fájdalmas megszorítások nélkül. A megcélzott pénzre-
formmal tudniillik az állam által teremtett jegybankpénz váltaná fel
a kamatokkal terhelt hitelpénzt – mind a banki ügyfelek számlapénzét és a bankközti számlapénzt, mind a kereskedelmi bankok a jegybankkal szemben fennálló hiteleit.
A hitelpénz teljes állományát nehány év alatt helyettesítené a jegybankpénz és így az
államháztartás egyszeri, kiugróan magas bevételhez jutna. Ez a bevétel, amely
meghaladná a 7 000 milliárd forintot, elegendő volna ahhoz, hogy a magyar
államadósság egyharmadát visszafizessük.
Az olyan intézkedések mint a tőzsdei ügyletek forgalmi adója vagy a bankok saját
tőkéjének növelése csekély eredménnyel járnak mindaddig, amíg a banki és pénzügyi
válság monetáris okait nem szüntetjük meg. Strukturális megoldásra van szükség –
arra, hogy a számlapénzt felváltsa a jegybankpénz és az állami jegybank független
monetatív hatalmi ággá váljon.
Monetative e.V., Merseburger Str. 14, D – 10823 Berlin, https://www.monetative.de